Bevittek egy szobába, cucc lepakol, őr elöttem, elkezd kérdezni.
Elöször jár itt? mondom igen.
Biztos ebben? Biztos h. nem járt itt? mondom igen, első alkalom.
Nekem ugy tunik h. ön már 2 éve járt itt nálunk...el kezdtem röhögni, és mondtam h. az biztos h. az informácioja téves...na neki ez nem volt olyan vicces.

Kb. még 30 percig kérdezgetett, telefonszámokat kért, emailcimet, cégeset, privátot.
Minden szart. Aztán kiengedett majd folytatták a némettel. Közben kaptam egy lapot h. oké mehetek befelé. Ugye nem kértem a pecsétet az utlevélbe mert akkor dobhatom is el.

Szegény Sebastianrol van egy foto a neten hogy Irakban a Bagdadi rendőrség előtt meg van bilincselve, persze csak poénból, belementek a rendőrök :)) Aztán Izraelben megkérdezik tőle h. kedves Sebastian mit gondol ha neten rákeresünk önre akkor mit fogunk találni :))) Vége.
Ezekután gondoltam akkor megvárom a srácot, bár ő tovább tartott.

Meg is lepödött az officer h. minek vagyok még itt, meg h. ismerem a német srácot???
Mondtam nem, csak akkor már beviszem a városba ha ennyit szoptunk együtt.
Jol van elengedtek minket. Irány a kapu, átérünk. Majd a kapu tuloldalán megállitanak minket és még 20 percig ott kérdezgettek. Német gyerek utlevelét megint elvették és evitték kb 30 méterre a kapun tulra, és nagyon komolyan és idegesen beszéltek miközben nézegették. Végülis megkaptuk, mentünk megkeresni a csomagokat, mert ugye miattuk 2orája már fel kellett volna venni. Persze h. eltüntek. Csomag sehol. Végülis megtaláltam, egy utolso utáni futoszalagon pihent az elveszett csomagokok mellett. Sebastiannak tovább tartott de neki is meglett.

Menjunk béreljunk autot.