Csütörtök este van, hosszu napom volt.
Tul vagyok azon ami miatt jöttem. Már a hazaut képe lebeg elöttem. Ugyanakkor már most hiányzik kicsit a tenger pedig még hallom ahogy hullámzik.
Az erkélyen vagyok, cigizek, pihengetek és gondolkodok miután 2x v. 3x begyakoroltam az utvonalat hogyan is kell kijussak a városbol GPS nélkül. Holnap indul a gépem 16kor Bécsbe. Aztán onnan haza, Budapestre kb. 20:45re érek.
Bekajáltam és leültem a tv elé, a héten először. Kapcsolgatva a csatornákat észrvettem h. kezdödik vmi a Cinema csatornán. Meglepetésemre a Valentin nap nevű film.
Akkor elég erősen belémhasitott az érzés... hiszen én ezt meg akartam nézni vkivel akiről azota nem sokat tudok és akkor csak a mozibol nem lett semmi, aztán később másbol se...
Eszembejutott h. milyen kiszámithatatlan az élet. Március elején kértem h. nézzük meg, de már látta igy nekem kimaradt. És tessék! 3 honappal később Tel Avivban megnézhetem "az első sorbol". Lehet h. ez másnak fel se tünne, de én az ilyen dolgokat mindig olyan furán élem meg mikor egy ilyen esemény történik. Azt gondolnánk nincs jelentősége mert egy hulye kis limonádé filmről van szó és itt nem is a film a lényeg. Hanem h. mennyire furcsán tudnak alakulni az események. Olyan érzés mint mikor egy képből egy puzzle darab a helyére kerül. 3 honap, Tel Aviv még gondolatban se volt meg. Eszméletlen. Mindig eszembe jut rola az a gondolat h. az életünk is olyan mint egy film, azzal a különbséggel h. mi vagyunk a szereplők és a rendezők és a nézők is egyben. És ha nagyon odafigyelünk, tudjuk h. mikor mi fog történni, tudjuk mikor lesz dráma. Sőt még irányitani is tudjuk, bár néha nem értjük h. mi miért történik. De tudjuk h. nincs véletlen.
És hogy miből tudjuk? Gondoljatok csak vissza életetek egy egy nagy eseményére, fordulopontjára, meglepő egymásra találások, látszolag véletlen események szövevénye, amit néha a sors, néha meg a szerencse szavaival illetünk. Tul sok eseménynek kell stimmelnie, tul sok egybeesének kell megesnie ahoz h. véletlennek legyenek. Valahol sejtjuk és legbelül talán tudjuk h. ez mind okkal történik, és azt kapjuk amit érdemeltünk, vagy amire éppen akkor szükségünk volt. Néha, mondhatnám legtöbbször fáj, főleg azoknak akik ezeket tudatosan élik meg. Nagyon könnyen válik az ember ragaszkodová, érzi magát kiszolgáltatottnak, netalántán magányosnak. Mégis egy-egy ilyen puzzle darab uj energiát ad és biztosit arrol h. igazábol nincs olyan amit ne tehetnénk meg. Mert ha vmit igazán akarunk azt elérjük, de ahoz igazán akarni kell, nem csak ugy "de jo lenne"... Illetve lehet h. ezért meg is kell dolgozni ami pedig áldozattal jár, viszont az áldozat az egy olyan dolog ami soha nem kötelező!!! És már vissza is jutottunk oda h. mindenki a saját végzetét alakitja.
A felhő nem tudja,
miért épp erre száll,
s miért épp
ily sebesen.Érzi a késztetést:
most erre van az út. De az ég tudja
az okot és a célt
minden felhő mögött,
s tudni fogod te is, ha
elég magasra szállsz,
hogy túlláss
a láthatáron.
Joéjt Neked is bár ezt smsben is megkaptad...
